:) (:

Szeretlek. Csak azért mondom, hogy tudd. És most, hogy már tudod, felejtsd el. Vagy legalábbis tegyél úgy, mintha nem tudnád. Csak érezd.

:)

Érdekes dolgot figyeltem meg. Mindig, mikor ránézek és köszönök, észreveszem hogy tudtomon kívül elmosolyodom. Ez eddig sosem történt meg velem. :)

szerelem.csalódás.

A szerelem hülyeség. Tönkreteszi az ember életét, és én soha többé nem akarok szerelmes lenni!

Soha többé nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét, hittem, tárt karokkal vár,
Amire vágyom, miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban.

Miért éppen azt szeretjük, akit szeretünk, miért pont onnan kapjuk a pofonokat, ahonnan nem vártuk?

Mindig képesek vagyunk gyűlölni, amit valaha szerettünk, és ugyanazzal a tűzzel tesszük ezt, amellyel egykor a szeretetünk lángolt.

A remények, akár szépek voltak, akár nem, ritkán váltak valóra az én világomban.

Az emberek nem változnak, sőt! Az idő múlásával csak egyre rosszabbak lesznek.

Ha valaki elment, és ezzel együtt kitépte a szíved, nagyon sokáig képtelen vagy neki megbocsátani. Először önmagad hibáztatod mindenért, ami nem vagy, mindenért, amiben mások jobbak nálad. Aztán őt okolod. Sírsz miatta, szidod magadban, százszor is megfogadod, hogy nem veszed a szádra többé a nevét, és nem nyitsz ki újságot, amiben ő szerepel. Nem nézel tévét. Nem hallgatsz zenét. Nem beszélgetsz másokkal. Nem zongorázol. Egyszóval nem érzel. Csakhogy így hermetikusan elzárod magad mindentől, ami segíthetne, hogy továbblépj, hogy megértsd: ő, akiért te az életed is odaadtad volna, nem tudott neked eleget adni önmagából. Ő pontosan annyit volt képes adni, ő pontosan olyan volt, amilyenné formálta élete során a rá ható több millió tényező. Nem tudott jobb lenni hozzád, ezt a szívrepesztő tényt, így ahogy van, el kell fogadni. 

A szerelem az agyban lejátszódó kémiai reakció, ami csupán egy röpke pillanatra tesz boldoggá, de ezért aztán hosszú évek szenvedése az ár. Mert az az egy pillanat annyira jó, annyira varázslatos, hogy újra és újra át akarjuk élni.

 Hát nem marad meg soha semmilyen kapcsolat? Olyan meghittnek, olyan zavartalannak, amilyennek kezdetben látszott? Nem állhat fent soha semmilyen helyzet sokáig? Hirtelen szúrni kezdett a szívem, éles és metsző fájdalommal, kimondhatatlan nosztalgiával csak az imént eltűnt pillanat után is.

Immúnis lettem az érzékelésre, egyre több emlék és érzés tűnik el az életemből. Néha észbe kapok, hogy most valami mást reagáltam, mint ami ésszerű lett volna. (...) Már nem analizálok olyan élvezettel, nem figyelem az embereket, a körülöttem tomboló világot, nem tesz többé boldoggá egy illat vagy egy íz. Elfelejtettem rajongani.

Persze minden lánynak az a sorsa, hogy egyszer valakié legyen. De neked sem lesz mindegy, hogy ki az a valaki. Csalódhatsz, és az első csalódás életed végéig elkísér.

Ez az én bajom (...), hogy semmit sem tudok elszakítani egészen. Én mindig tudom, hogy el kellene menni onnan, ahol állok, mert baj lesz, de az eszem elalszik, ott maradok, és bevárom a bajt.

Az emberekben nem lehet megbízni... a legjobbakban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk... talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet, de ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen.

Látom, ahogy ránézel. (...) És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd.

Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál.

Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.

-mit csinálsz?
-nézlek.
-miért nézel?
-mert örömöm telik benne.
-és miért?
-mert szép vagy.
-nem is.
-de. nekem igen.
-és miért tartasz szépnek?
-a szerelem szebbé teszi a dolgokat.
-szerelmes vagy? kibe?
-beléd, te butus. szeretlek.
-sosem hittem, hogy egyszer ezt mondod. én is szeretlek.:)

egyszerűen nem tudom felfogni a csökkent agyammal, hogy miért nem kérnek az emberek segítséget. ebben a világban a büszkeség lett az uralkodó? a pénz, a nagyravágyás, a büszkeség, a vagyon, a siker. hová tűnt a mosoly,vidámság,barátság,segítőkészség,vonzalom,tetszés, szerelem? mi történt az igazán fontos dolgokkal. úgy érzem már csak nekem számítanak ezek. nekem s még pár embernek. más nem kér segítséget, nem mondja hogy jó barát vagy, szeretlek, sokra tartalak, bízom benne. hová tűntek ezek a szavak? én esküszöm, nem tudom. az emberek nap mint nap változnak körülöttünk. s a vágyainkat kergetjük, de nem érted meg? nem érted, hogy nem szégyen ha nem egyedül érsz el mindent. hisz senki sincs egyedül.

és úgy érzem, egy óceán szélén állok...a kövek között egy széken, mely olykor-olykor megbillen. nem tudom eldönteni, hogy lelépjek a biztonságból, a kövek közé, vagy megvárjam, míg a szék eldől magától. addig is talán még élvezhetem a biztonságot, szárazságot. hiszen két út van...na és te tudnád melyiket válasszad?




(Own)

and i think about..

...és elgondolkodok azon, hogy mit is érzek iránta. barátság, vonzalom, netalán szerelem? nem. nemtudom. valami köztes..de hát alig ismerem.

(Own.)

love.

Do I...?

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.

with him...

Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.

Teljesült minden mit kívánni tudtam, melletted mindenem megvan mit valaha álmodtam.
Minden nap jobban hiányzol nekem, nélküled elvesznék azt hiszem.

Soha nem leszek túl messze ahhoz, hogy érezzelek!

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának a fantom-fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban - ha valóban szeretünk - nem lehetséges!  

"A remény ad erőt, hogy a nappalokat és az éjszakákat elviseljem... S reménykedve várom a percet, mikor ismét angyali szemébe nézhetek." 

Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!

A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub /meg van írva/ - mondta. Ha a Történeted része kell ,hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.

Égre nézek felhőket látok s a felhőkben a Te arcodat látom. Csendes szélben hangod hallom, ha elbújik a Nap akkor is tudom, hogy szeretlek s hiányzol nagyon!

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc. Azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság...

Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.

Szükségem van a napra,a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!  

i don't want to show it.

Én...Nekem...Rosszul esik. Csak...csak rosszul esik, az, hogy nem tudok sok esetben tenni semmit. Semmit, azért hogy örüljön, boldog legyen, hogy együtt nevessünk. Már tudom, hogy az embereknek nem elég elmondani egyszer, hogy szeretjük őket. Viszont sokszor sem kell ment megunják. S mikor hallom, hogy milyen jól szórakozol,szórakozik,szórakoztok...csak nem velem. Velem nem lehet valamiért. Mostanában nem. Talán sosem voltam én olyan hüje kiskölyök, mint mások. Olyan hóbortos gyermekecske, mint sokan még most is. Irigylem őket. Mert élvezik az életet, megnevettetnek másokat...De...rólam senki nem mondja, hogy " milyen jót röhögtem veled" vagy ilyesmik. Én nem tudom az embereket megvigasztalni,bátorítani...meg azt sem, akit mindennél jobban szeretek...vagyis, nem eléggé, hiába próbálom..Pedig mennyire szeretném...

all the things, hides behind a smile :)

things behind a smile...

Mindig van valami. Jó, rossz, az mindegy. De mindig van. Van olyan, amit nem akarok kimutatni. Mert hiába gondolja akárki hogy één milyen boldog vagyok, de jó nekem, velem minden rendben, ez nem igy van. Nem vagyok különösebben boldog. Az átlag emberek átlag életét élem. Reggel felkelek, este lefekszem és a két dolog közt azt csinálom, ami kell. Nem azt, amit szeretnék, hanem azt, amit kell. S mosolyogva teszem mindezt. Mert mindenki így csinálja. De ettől az ember nem lesz se jobb, se erősebb. Csak megtört. Üres. És közben elgondolkodok, elgondolkodsz : mi minden rejtőzhet egy mosoly mögött...? Ott lehet egy mosoly mögött a világ fájdalma, a fáradtság, a szomorúság, a remény, reménytelenség, csüggedés, veszteség,várakozás. Ott, az én mosolyomban, az övében, a tiédben...

life...

tudod, az én sorsom nem olyan mint másé. nem rosszabb az életem másénál. nem sajnáltatom magam. csak egyszerűen más okból vagyok a világon. talán sosem fogom megtudni az igazi okát, de azt tudom hogy itt vagyok Én s ott van Ő. és mi annyira hasonlítunk. s te ezt nem értheted. senki sem érti. még talán ő sem...azt, hogy az élet miért küldi Őt, hogy találkozzon velem, ha aztán nem engedi hogy itt legyen. közel. pont itt. mellettem. velem. és azt mondják nem tudod, hogy mi van a jövőben. nem is tudok mindent. de azt érzem, hogy nem lesz itt velem. vagyis talán itt lesz. de nem örökre. s ha én örökre szeretném? najó, ezt én sem gondolom komolyan. vagyis talán most igen. de tudom, hogy olyan nem létezik, hogy ''örökké". csak nincs. és végre bevallottam magamnak, hoyg szeretem...kell nekem...de sosem fogom megkapni. bár a remény örökké ottlesz bennem. a szívemben. a legmélyén. még ha nem is veszek tudomást róla. és ez ottvan a te szívedben is. talán te is együttérzel velem. a reménykedő,elveszett őrülttel. hát nem őrület az élet? a remény? totális bolondság. de mind bolondok vagyunk :)

she loved him...

És...ott álltak és Isaline látta a pisztolyt a férfi kezében. Már késő volt. Késő, hogy szólhasson Tomnak, álljon félre. Tudta, hogy meg kell mentenie a fiút, még akkor is, ha az nem szereti őt. Isaline teljes erőből szaladni kezdett és odaugrott a fegyver elé. Épp akkor sült el a pisztoly. Tom megrökönyödve, tehetetlenül nézte Isalinet. A lány érezte amint az éles golyó végigsüvít a testében. Fájt neki, nagyon. A pisztolyos férfi időközben elszaladt. Tom a mentőket hívta, odaszaladt Isalinehoz. A lány utolsó erejével rámosolygott a fiúra és megszólalt: Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig szeretett és akkor is mosolygott, ha összetörték a szívét... A lány becsukta szemét és mire a mentő megérkezett már nem élt. Tom megértette végre. Eddig nem értette, hogy Isaline miért ragaszkodik annyira hozza, tudta hogy szereti, de a lány érzéseit csupán fellángolásnak vélte. Most már értette...egész életében egyedül Isaline volt az aki szerette, igazán. A könnyek betöltötték arcát, szívét pedig a szomorúság s a veszteség. Az élet könnyen elfújja azt, ami igazán számít, ha nem vigyázunk rá...

life.

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.

Minden ugyanarra vezethető vissza: a gyerekekre és a virágokra - ők jelképezik az életet, az élet továbbadását... Azt hiszem, az élet tulajdonképpen tényleg bennük testesül meg: a gyerekekben és a virágokban.  

Ha valaki azt mondja neked, hogy az élet nehéz, kérdezd meg őt: mihez képest?

the bright side of life ;)

Vannak az életben pillanatok, amikor az embernek engednie kell. Amikor fel kell adnia a kevésbé fontos hadállásokat, hogy megmentse a fontosabbakat. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó és legfontosabb hadállásom a szerelem.

Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?

A bűbájos varázsú dolgok mindig vezetnek bennünket, s védenek is. Szenvedélyes vonzalmaink (...) valamiképp mágikus erők egész hadát rendelik elénk, hogy egyengessék előttünk az utat, hogy átvezessenek szabályok, észérvek és ellenérvek dzsungelén, szakadékok felett, s lebírják a félelmeket, a kétségeket.

Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.

Amíg élek, szenvedek, tévedek, kockáztatok, adok és veszítek, addig meghátrál előlem a halál.

Akkor kedves az élet, ha az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy viszont-szeret.

...

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

sometimes...sad...

Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.~~~~Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem.~~~~Szeretek az esőben sétálni, mert ilyenkor senki sem látja hogy sírok.~~~~Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.~~~~Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.

Legszomorúbb az az életben, hogy csak egy dolog van amit az ember naponta 8 órán át tud kitartóan csinálni, s ez a munka.

Ezen a bűnös világon bizony nincs szomorúbb látvány, mint egy behúzott farkú, gazdátlan kiskutya.~~~~Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni.~~~~A könnytől homályos szem olykor világos vallomás.

 

Remember...?

Forget...?

Arra gondolj, hogy megvan, amire vágysz. Ne a vágyad hiányára gondolj, hanem képzeld el, hogy megvan, amire vágysz. Mert addig, amíg csak a vágyad hiányát érzékeled, amíg szüntelenül ez jár az eszedben, nem leszel boldog.

smilee.

Mindig mosolygok.. :) Nem azért mert felhőtlen az életem, hisz van benne szenvedés is, de azért mosolygok.. Néha elképzelem mi lesz ennek a vége, a "Happy End".. Csak az a baj, hogy ez a "Happy End" sokszor nem következik be, aztán kicsit megtörve csak ülök a szobámban és mosolygok.. Nekem a mosoly erőt ad ahhoz,hogy folytassam tovább.. Míg nem lesz Happy End! :)

true love :)

Az igaz szerelem veszélyes jószág, belülről ragadja meg az embert, úgy tartja rabságban, és ha nem szabadulhat idejében, bármire képes lesz érte.

"Mi lett volna, ha" - külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. "Mi lett volna, ha" - vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is? Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni!  

Az igaz szerelem, bármilyen hirtelen is jött is, mindig önzetlen.

Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.

kiss. :)

♥♥♥♥

•Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. 

•Mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani.

dreams.

Walking on a dream...

Sajnos, álmunkban sem igazságosak, csak őszinték vagyunk.

Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.

A megvalósult álom épp oly kínzó lehet, mint az, amelyik soha nem válik valóra.

Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.

Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.

Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.

Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

Ha az ember megtalálja az álmát, könnyű lesz az útja. De nincs örökké tartó álom, mindegyiket újabb váltja fel, és egyiket sem szabad fogva tartani.

Just a dream...

Azért nem tudok aludni (...), mert a nappalaim annyira teli vannak álmokkal, hogy éjszakára már nem marad több hely a számukra.

Az álmok valóra is válhatnak, különben a természet nem ösztönözne bennünket arra, hogy álmodjunk.

      

Amikor az ember álmodik, tudja, hogy amit lát, az csak egy álomkép, és hogy fel kellene kelnie, de mégsem teszi.

Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.

Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz. 

A new day.

És ő elment. :) A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni, úgy vártam, hogy visszatérjen. Mert mindent ő jelentett.S én várok rá ha várni kell, meg érzem hogy visszajön s újra itt lesz. :) De azt is tudom, hogy ez nem most lesz. Sokat kell még várnom rá, hogy újra láthassam, de szerintem megéri a várakozást. A várakozás egy nagyszerű dolog. Amikor már nem vár semmit az ember, meg van halva. Én várom őt. Bár kicsit nehéz a hiányt elzárni minden egyébtől, egyenlőre sikerül. Megígértem neki hogy nem leszek szomorú. Az nem is vagyok...csak üres kicsit. Mert hiányzik, mert messze van, mert talán szeretem? Valószínű.:)

Száz mérföld nem nagy távolság, kivéve annak az embernek, aki a szeretteitől van távol. Hát ez így van. Minden őrá emlékeztet. Hallottam távolodni a lépéseket, hallottam halkulni a zörgést, és nem fordultam arra, hogy utánanézzek. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Hisz úgyis találkozunk még. Egy baj van...nem tudok végigmenni a szobán úgy, hogy ne látnám a nyomait, a városon úgy, hogy ne tudnám hogy itt járt, úgy, hogy bármely hang az övére emlékeztet, nem tudok úgy tenni, mintha nem szeretném. De ez szerintem nem baj :D Miért is volna az? :)

...

Tovább öleltem. Hagytam, hogy beszéljen, hallgattam, emlékeztem és sírtam, hogy újra nevethessen. Fekete fallá nőtt a múlt, amely közénk állt és amelytől nem láttuk egymást.

 De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.












 Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

majd egy napon talán...

majd egy napon talán...
ez a szó, hogy talán sokmindent rejt. a lehetőséget... amit csak szeretnél. viszont egyben kegyetlen is. mikor arra gondolsz hogy majd egy napon talán történik valami. végre az, amit már régóta vársz, és tökéltesen indul...és végül mégsem. és lassan elfáradsz, hiszen annyi talán van a világon...lépten-nyomon találkozhatsz egy ilyen talán-szituációval. végül mégsem történik meg amit szeretnél. vagy talán igen.

love? maybe.

A józan ész nyert, a barátság vesztett,
mert szívemben a szeretet szerelmet ébresztett.

Álom és ébrenlét közt. Ismered azt a helyet? Amikor még emlékszel rá, hogy mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni.

Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!

Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani, végérvényesen beléd szerettem.

Ha elhagysz, veled mehetek?

Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.

Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.

Sem vagyon, sem ember nem számít. Csak a szeretet. Annak is az a fajtája, amit Te adsz.

Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem.

És akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg e kalandor lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal.

Álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban.

Te itt lakozol az én szívemben. Gyakran tartozol a lakbérrel, de lehetetlen téged kilakoltatni.

Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek.

Anyu, miért?
Az alkohol adója: egy ártatlan halála

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt,
Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy
a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani,
Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu,
körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó
kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL
MOST MEGHALNI???

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rámnéz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "Legjobb Barátom".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám
és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír, mert szakított a barátjával!!Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a nap, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolg, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit...  El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolyog, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak Barátok legyünk, de Ő nem így néz rám, és én ezt tudom..."

Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved.;)
~~~
El innen, és próbálj mosolyogni. Kapcsolj be egy kis rock and rollt a rádión, és minden bátorságoddal és hiteddel menj az élet felé. Légy igaz, légy bátor, és állj ki az igazadért!
~~~
Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz,
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez.
~~~

Mosollyal tudod legegyszerűbben kihúzni magad a nehéz helyzetekből. Még akkor is, ha az a mosoly hamis.
~~~
Mosolygott... Kénytelen volt beismerni, annak is megszakadhat a szíve, aki mosolyog.
~~~
Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.
~~~
A legtöbb mosolyt egy másik mosoly indította el.
~~~
Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. Azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam.
~~~
Láttam már szép, fiatal lányokat, ártatlan gyermekeket mosolyogni, de így, ilyen romlatlan jósággal, félénk csodálkozással soha senkit. Ez a mosoly maga volt a hibátlan emberi jóság.
~~~
Istennek hívlak, mert mindent látsz, mégis mosolyogsz.
~~~
Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.
~~~

Smile! You never know, it maybe your last ever one. :)

A sebek újbóli felszaggatása akadályozza a várva várt gyógyulást. A rémálmok, az ébren látott szörnyűségek újra és újra sót szórtak a meghasadt lelkének sebére.
 ~~
Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez."
~~
A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.
~~
A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni.
~~

“I don’t believe you!”

“I don’t believe you!”

I said this to you.

But your eyes are so honestly blue,

I want to believe you

My will-power is so huge

            But, I can’t believe you

You said thet you love me,

But now I can see

You cheated me.

You said this just from pity.

And I know this clearly.

            I can’t believe you.

I want to forget this all

The chance for this is so small

My pain is very powerful,

I remember the moments which were wonderful.

Now this moment is very painful.

            I want to forget.

“I don’t believe you!”

I repeated this again

And put the telephone off and away.

A tear rolled off my face

In my heart was an empty space.

            I will never forget.

esküszöm, különleges volt...

Megijeszt a tudat, hogy az a fiú - aki, esküszöm, különleges volt - pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi.
Ezt sokáig nem értettem. Hogy lehetséges? hogy az a fiú, aki különb volt mint a többi, teljes mértékben megváltozott és ugyanolyan ellenséges,nagyképű és mocsok lett mint a többi. Aztán rájöttem. Nem ismertem elég jól őt. Azt hittem ő az, akihez senki nem hasonlít. Világ életemben azt vallottam hogy nincs olyan fiú aki jól néz ki, jó fej, okos és kedves. De ő mégis...mégis olyan volt. És már az elején sajnáltam, hogy egyszer el kell válnom tőle. Még akkor is ha csak barátok voltunk. Tudtam hogy pár nap és nem látom őt viszont talán soha. De később rájöttem hogy milyen. Ma már tudom, hogy ez hogy volt lehetséges. Előjött a valódi énje, aki borzalmas, mindenre képes, mégis imádni való, okos,kedves és megértő. Akit én utáltam, és mégis szerettem. Akit mai napig is utálok, de mégis szeretem, csak már nem tudom, hogyan van ez. Lehetséges utálni és szeretni valakit egyszerre?