life.

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.

Minden ugyanarra vezethető vissza: a gyerekekre és a virágokra - ők jelképezik az életet, az élet továbbadását... Azt hiszem, az élet tulajdonképpen tényleg bennük testesül meg: a gyerekekben és a virágokban.  

Ha valaki azt mondja neked, hogy az élet nehéz, kérdezd meg őt: mihez képest?

the bright side of life ;)

Vannak az életben pillanatok, amikor az embernek engednie kell. Amikor fel kell adnia a kevésbé fontos hadállásokat, hogy megmentse a fontosabbakat. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó és legfontosabb hadállásom a szerelem.

Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?

A bűbájos varázsú dolgok mindig vezetnek bennünket, s védenek is. Szenvedélyes vonzalmaink (...) valamiképp mágikus erők egész hadát rendelik elénk, hogy egyengessék előttünk az utat, hogy átvezessenek szabályok, észérvek és ellenérvek dzsungelén, szakadékok felett, s lebírják a félelmeket, a kétségeket.

Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.

Amíg élek, szenvedek, tévedek, kockáztatok, adok és veszítek, addig meghátrál előlem a halál.

Akkor kedves az élet, ha az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy viszont-szeret.

...

A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

sometimes...sad...

Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.~~~~Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem.~~~~Szeretek az esőben sétálni, mert ilyenkor senki sem látja hogy sírok.~~~~Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.~~~~Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.

Legszomorúbb az az életben, hogy csak egy dolog van amit az ember naponta 8 órán át tud kitartóan csinálni, s ez a munka.

Ezen a bűnös világon bizony nincs szomorúbb látvány, mint egy behúzott farkú, gazdátlan kiskutya.~~~~Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni.~~~~A könnytől homályos szem olykor világos vallomás.

 

Remember...?

Forget...?

Arra gondolj, hogy megvan, amire vágysz. Ne a vágyad hiányára gondolj, hanem képzeld el, hogy megvan, amire vágysz. Mert addig, amíg csak a vágyad hiányát érzékeled, amíg szüntelenül ez jár az eszedben, nem leszel boldog.

smilee.

Mindig mosolygok.. :) Nem azért mert felhőtlen az életem, hisz van benne szenvedés is, de azért mosolygok.. Néha elképzelem mi lesz ennek a vége, a "Happy End".. Csak az a baj, hogy ez a "Happy End" sokszor nem következik be, aztán kicsit megtörve csak ülök a szobámban és mosolygok.. Nekem a mosoly erőt ad ahhoz,hogy folytassam tovább.. Míg nem lesz Happy End! :)

true love :)

Az igaz szerelem veszélyes jószág, belülről ragadja meg az embert, úgy tartja rabságban, és ha nem szabadulhat idejében, bármire képes lesz érte.

"Mi lett volna, ha" - külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. "Mi lett volna, ha" - vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is? Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni!  

Az igaz szerelem, bármilyen hirtelen is jött is, mindig önzetlen.

Minden gondolatomat ő köti le. Repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. Olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. Máskor pedig idegennek tűnik. Lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.

kiss. :)

♥♥♥♥

•Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. 

•Mint minden emberi csók, ez is felelet, a maga torz és gyöngéd módján, egy kérdésre, melyet szavakkal nem lehet kimondani.

dreams.

Walking on a dream...

Sajnos, álmunkban sem igazságosak, csak őszinték vagyunk.

Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.

A megvalósult álom épp oly kínzó lehet, mint az, amelyik soha nem válik valóra.

Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.

Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.

Az álmokat nem lehet kényszeríteni: jönnek, ha akarnak.

Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

Ha az ember megtalálja az álmát, könnyű lesz az útja. De nincs örökké tartó álom, mindegyiket újabb váltja fel, és egyiket sem szabad fogva tartani.

Just a dream...

Azért nem tudok aludni (...), mert a nappalaim annyira teli vannak álmokkal, hogy éjszakára már nem marad több hely a számukra.

Az álmok valóra is válhatnak, különben a természet nem ösztönözne bennünket arra, hogy álmodjunk.

      

Amikor az ember álmodik, tudja, hogy amit lát, az csak egy álomkép, és hogy fel kellene kelnie, de mégsem teszi.

Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.

Amikor feladod az álmodat, csak akkor jössz rá, hogy mennyire nehéz újrakezdeni, ezért bemeséled magadnak, hogy nem is akarod. De mindig ott lesz. 

A new day.

És ő elment. :) A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni, úgy vártam, hogy visszatérjen. Mert mindent ő jelentett.S én várok rá ha várni kell, meg érzem hogy visszajön s újra itt lesz. :) De azt is tudom, hogy ez nem most lesz. Sokat kell még várnom rá, hogy újra láthassam, de szerintem megéri a várakozást. A várakozás egy nagyszerű dolog. Amikor már nem vár semmit az ember, meg van halva. Én várom őt. Bár kicsit nehéz a hiányt elzárni minden egyébtől, egyenlőre sikerül. Megígértem neki hogy nem leszek szomorú. Az nem is vagyok...csak üres kicsit. Mert hiányzik, mert messze van, mert talán szeretem? Valószínű.:)

Száz mérföld nem nagy távolság, kivéve annak az embernek, aki a szeretteitől van távol. Hát ez így van. Minden őrá emlékeztet. Hallottam távolodni a lépéseket, hallottam halkulni a zörgést, és nem fordultam arra, hogy utánanézzek. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Hisz úgyis találkozunk még. Egy baj van...nem tudok végigmenni a szobán úgy, hogy ne látnám a nyomait, a városon úgy, hogy ne tudnám hogy itt járt, úgy, hogy bármely hang az övére emlékeztet, nem tudok úgy tenni, mintha nem szeretném. De ez szerintem nem baj :D Miért is volna az? :)

...

Tovább öleltem. Hagytam, hogy beszéljen, hallgattam, emlékeztem és sírtam, hogy újra nevethessen. Fekete fallá nőtt a múlt, amely közénk állt és amelytől nem láttuk egymást.

 De nem fájt. Vagy fogalmazzunk úgy, nem fájt eléggé. Inkább csak kiszikkasztotta a vigasztalást. Komor és kietlen volt, hiányzott belőle az, amiért élni érdemes: a tüzek, a cirógatások, a csókok, a viták, a szerelem, a vágy és a vér forró lángja.












 Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

majd egy napon talán...

majd egy napon talán...
ez a szó, hogy talán sokmindent rejt. a lehetőséget... amit csak szeretnél. viszont egyben kegyetlen is. mikor arra gondolsz hogy majd egy napon talán történik valami. végre az, amit már régóta vársz, és tökéltesen indul...és végül mégsem. és lassan elfáradsz, hiszen annyi talán van a világon...lépten-nyomon találkozhatsz egy ilyen talán-szituációval. végül mégsem történik meg amit szeretnél. vagy talán igen.

love? maybe.

A józan ész nyert, a barátság vesztett,
mert szívemben a szeretet szerelmet ébresztett.

Álom és ébrenlét közt. Ismered azt a helyet? Amikor még emlékszel rá, hogy mit álmodtál. Én ott foglak mindig szeretni.

Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!

Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett volna bármit visszautasítani, végérvényesen beléd szerettem.

Ha elhagysz, veled mehetek?

Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.

Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.

Sem vagyon, sem ember nem számít. Csak a szeretet. Annak is az a fajtája, amit Te adsz.

Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem.

És akkor most megcsókolsz, vagy inkább én tegyem meg e kalandor lépést? Egyelőre semmi többre nem gondoltam. Na jó, ez átlátszó, mint minden, ami nem igaz. Helyesbítek: egyelőre beérem egy csókkal.

Álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

Amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban.

Te itt lakozol az én szívemben. Gyakran tartozol a lakbérrel, de lehetetlen téged kilakoltatni.

Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek.