És ő elment. :) A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni, úgy vártam, hogy visszatérjen. Mert mindent ő jelentett.S én várok rá ha várni kell, meg érzem hogy visszajön s újra itt lesz. :) De azt is tudom, hogy ez nem most lesz. Sokat kell még várnom rá, hogy újra láthassam, de szerintem megéri a várakozást. A várakozás egy nagyszerű dolog. Amikor már nem vár semmit az ember, meg van halva. Én várom őt. Bár kicsit nehéz a hiányt elzárni minden egyébtől, egyenlőre sikerül. Megígértem neki hogy nem leszek szomorú. Az nem is vagyok...csak üres kicsit. Mert hiányzik, mert messze van, mert talán szeretem? Valószínű.:)
Száz mérföld nem nagy távolság, kivéve annak az embernek, aki a szeretteitől van távol. Hát ez így van. Minden őrá emlékeztet. Hallottam távolodni a lépéseket, hallottam halkulni a zörgést, és nem fordultam arra, hogy utánanézzek. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Hisz úgyis találkozunk még. Egy baj van...nem tudok végigmenni a szobán úgy, hogy ne látnám a nyomait, a városon úgy, hogy ne tudnám hogy itt járt, úgy, hogy bármely hang az övére emlékeztet, nem tudok úgy tenni, mintha nem szeretném. De ez szerintem nem baj :D Miért is volna az? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése