she loved him...

És...ott álltak és Isaline látta a pisztolyt a férfi kezében. Már késő volt. Késő, hogy szólhasson Tomnak, álljon félre. Tudta, hogy meg kell mentenie a fiút, még akkor is, ha az nem szereti őt. Isaline teljes erőből szaladni kezdett és odaugrott a fegyver elé. Épp akkor sült el a pisztoly. Tom megrökönyödve, tehetetlenül nézte Isalinet. A lány érezte amint az éles golyó végigsüvít a testében. Fájt neki, nagyon. A pisztolyos férfi időközben elszaladt. Tom a mentőket hívta, odaszaladt Isalinehoz. A lány utolsó erejével rámosolygott a fiúra és megszólalt: Emlékeztetni akarlak egy olyan lányra, aki mindig szeretett és akkor is mosolygott, ha összetörték a szívét... A lány becsukta szemét és mire a mentő megérkezett már nem élt. Tom megértette végre. Eddig nem értette, hogy Isaline miért ragaszkodik annyira hozza, tudta hogy szereti, de a lány érzéseit csupán fellángolásnak vélte. Most már értette...egész életében egyedül Isaline volt az aki szerette, igazán. A könnyek betöltötték arcát, szívét pedig a szomorúság s a veszteség. Az élet könnyen elfújja azt, ami igazán számít, ha nem vigyázunk rá...