i don't want to show it.

Én...Nekem...Rosszul esik. Csak...csak rosszul esik, az, hogy nem tudok sok esetben tenni semmit. Semmit, azért hogy örüljön, boldog legyen, hogy együtt nevessünk. Már tudom, hogy az embereknek nem elég elmondani egyszer, hogy szeretjük őket. Viszont sokszor sem kell ment megunják. S mikor hallom, hogy milyen jól szórakozol,szórakozik,szórakoztok...csak nem velem. Velem nem lehet valamiért. Mostanában nem. Talán sosem voltam én olyan hüje kiskölyök, mint mások. Olyan hóbortos gyermekecske, mint sokan még most is. Irigylem őket. Mert élvezik az életet, megnevettetnek másokat...De...rólam senki nem mondja, hogy " milyen jót röhögtem veled" vagy ilyesmik. Én nem tudom az embereket megvigasztalni,bátorítani...meg azt sem, akit mindennél jobban szeretek...vagyis, nem eléggé, hiába próbálom..Pedig mennyire szeretném...